Lekvár ilyenkor? De miből?A csipkebogyó az első fagyok után az igazi,de még ilyenkor se késő szedni. Hogy macerás e? Egy kicsit valóban az,de megéri és nem is olyan vészes!

Hogy macerás e? Hát igen! De azért nem is annyira vészes. A bogyók leszedésére is időt kell szánni,de felér egy kis téli kirándulással és azért annyira nem is sok idő. Ha jó helyet talál az ember és persze nem kalandozik más fele,egy óra alatt is szép mennyiség szedhető.

Szedés után mossuk meg,távolítsuk el a szármaradványokat,ha marad is benne akkor majd a paszírozásnál a szűrőben fennakad,nem kerül a lekvárba.

Tegyük fel főni bő vízzel. Nem baj ha bőven ellepi,főzés közben úgyis párolog majd és könnyebb dolgunk lesz a paszírozásnál ha van egy kis lé is mellette. Főzzük kb 1 óra hosszat,majd mehet is a szűrőbe paszírozásra. És ehhez gyümölcsmosó kosarat használtam(hivatalosan az),sokkal egyszerűbb.

Ugyan olyan apró lyuku,mint a kis kézi szűrők,de fel lehet tenni a mosogatóra,alá egy magasabb falu tepsit. Így bátran,erővel lehet paszírozni,nem kell fél kézzel tartogatni. Először nekiálltam fakanállal és egyéb segédeszközökkel,de a leghatékonyabb úgy volt,ha kézzel simogattam át a szűrőn. Megpróbálhatjuk,hogy az egész,főtt bogyókat nyomkodjuk át,de akár turmixolhatjuk is kicsit előtte és úgy egyszerűbb. Itt tehetünk hozzá egy kis vizet,ha kicsit hígabb  könnyebben dolgozunk vele. 

Nagyjából a szedett csipkebogyó mennyiségének a felét fogjuk kapni átpaszírozva. Ehhez még fele annyi cukor szükséges. Tehát ha 2 kg a "pürénk" akkor 1 kg cukor kell.

Tegyük fel főni a cukorral és mikor elkezd forrni,még 20 percig főzzük lassan,kevergetve,mert hamar leég.

Tiszta üvegekbe töltsük a lekvárunkat,a tetejére tehetünk kevés nátrium-benzoátot,és száraz dunsztba hagyjuk kihűlni.